2009. február 18., szerda

Nem távmunka, de......

Érdekes esetet olvastam egy napokban kapott levélből, s bár konkrétan nem távmunkával kapcsolatos, de sok ismerős és gyanús elemet tartalmaz amit úgy gondolom érdemes leközölni és hát döntsön a kedves olvasó, mert joga van tudni ! /A cikk teljes tartalma majd elérhető lessz/Idézem röviden:

A Neten olvastam a hirdetést: hálózati managereket keresünk, fizetés nettó 200.000. ft.A cég: Uninon Bridge Hungary Pénzügyi Tanácsadó Kft. Állás interjú egy üzlet központban, mivel még nincs iroda hálózat kialakítva, és induló cégről van szó. Két szimpatikus hölgy avatott be az Ő általuk fontosnak tartott részletekbe. Természetesen már itt gyanús volt a dolog, hiszen nagyon jó fizetés, a feladat, hogy egy hónapban 4 embert szervezzünk be. Egyenlőre ez lenne a munka, majd később hitelek, biztosítás direkt értékesítése. Készségesen válaszoltak kérdéseinkre /már amire/ sajnos szerződés nem tudtak mutatni, mert elmondásuk szerint üzleti titkokat tartalmaznak. Egy pár sor átadtak, amit be kellett tanulni a cégről és tevékenységéről. Közölték velünk, hogy sikerült az első forduló, de sajna a másodikra Budapesten kerülne sor.Én a barátommal úgy döntöttünk, felmegyünk Budapestre, hiszen kell a munka, no meg a pénz.
Megjelentünk az adott időpontban, egy kisebb tárgyalóban elkezdődött az állás interjúra való felkészülés, visszakérdezés. Ez alatt egy férfi jött ki az interjúról, és boldogan közölte, hogy felvették, de nem volt nála 50.000 ft. Ezt halva összenéztem a barátommal és kis híján majd leestünk a székről, hiszen erről nem volt szó. Ezek után "mentoraink" elkezdtek ködösíteni, hogy ezt még nem kellett volna megtudnunk, meg ez egy befektetés amit csak az első hónapban kell fizetni, utána a cég fizeti és két év után ki lehet venni, stb. Mikor közöltük velük, hogy nekünk sajnos nincs pénzünk, behívták őket az irodába, elkezdődött számukra a tanácskozás, hogy mi legyen velünk./gondolom én/
Aztán részt vettünk az interjún, visszakérdeztek a megtanulandókból /ami ki tudja, hogy pontosan mi lett volna/, majd közölték, hogy értesítenek az eredményről. Hazafelé a kocsiban elemeztük a tényeket, több sebből vérzett ez a sztori és szorítottunk, hogy ne vegyenek fel! Természetesen a kapott e-mail-ben az állt, hogy nem adtuk vissza, amit be kellett volna tanulni, így nem vettek fel. Én úgy gondolom /vádak nélkül/, hogy örülünk, hogy "csak" a benzin pénzt buktunk el és kíváncsian várjuk, hallunk e még a cégről, hiszen a "mentoraink" naplója tele volt helyszínekkel és időpontokkal."
Hát röviden ennyit szerettem volna leközölni az írásból, ami a napokban teljes terjedelmével meg fog jelenni.

1 megjegyzés:

  1. Helló!
    Én is hozzátenném a sztorimat ehhez a dologhoz!
    Én is megjártam a Union Bridge Hungary-vel.Én is elmentem a bevásárló központos interjúra, ahol elmondták, hogy mit kellene csinálni és hozzátették, hogy később majd szakosodni is lehet hitelekre, INGATLANRA...stb. Eljött az un. 2. forduló, amikor is a kezünkbe nyomtak egy lapot, amin a cégről MEGTANULANDÓ dolgok szerepeltek, amiket majd a főnök úr és aszisztense kérdezni fognak! Át is néztem és amikor rám került a sor hogy "feleljek" megpróbáltam határozott lenni és hozzátenni egy két dolgot,ami a papíron nem szerepelt. A lényeg az, hogy a kérdéseket nem a főnök tette fel, hanem egy kedves fiatal hölgy, a "góré" kicsit arrébb ült és a gépnél molyolt. Amikor kiejtettem a számon az INGATLANra való szakosodást felfortyanva felénk fordult és szinte üvöltve kérdőre vont,hogy honnan veszem én ezeket!
    Én higgadtan feleltem,hogy az első alkalommal mondták el, mire megint rámförmedve közölte,hogy ő csak azt kérdezi, ami a megkapott papíron szerepel és ezért " a viszont látásra " húzzam el a belem!!! Mondanom sem kell eltelt egy pár kínos másodperc amíg azon filóztam, hogy ráborítsam-e az asztalt vagy se. Végül visszakértem az önéletrajzom és elmentem, de előbb megosztottam a tapasztaltakat a kint várakozókkal.
    Hát ennyi lenne. Mindenki döntse el,hogy akar-e hasonló emberekkel dolgozni! Én nem!

    VálaszTörlés

Nem akarunk senki felett ítélkezni, mi csak tényeket közlünk, döntsön az olvasó!